Lassan egy hónapja nem írtam már bejegyzést, ezért ez a mostani zanzásítva tartalmazza az elmúlt időszak eseményeit, persze elmaradhatatlan kommentekkel.

A csatornázás 99-ik határideje május 31-e volt, természetesen a projekt a mai napig nincs kész. Nem csak a Vág utca körüli régészeti események miatt, a Böszörményi út Maginot vonalának egy szakasza is megfigyelhető még, valamint a Szabó Lőrinc utca kereszteződéseinek rendbetétele sem történt meg lassan 1 éve, hogy csak azokat említsem, melyekkel nap, mint nap találkozom.

A Dorottya utcai, gyönyörű helyreállítás azonban mostanra tényleg meg lett csinálva. Nem tudom, mennyi szerepe volt ebben ennek a blognak vagy a Debreciner Híreknek, de jó tudni, hogy az illetékesek nem megmagyarázni akarták, hogy miért nem lehet, hanem kijavították a hibát.

A Közútkezelő a hónap közepén Magyarországon eddig szokatlan tempójú útfelújításba kezdett. Egy hete már arról szóltak a hírek, hogy készen is vannak a munkákkal (a hírt leközlők biztos nem járnak a Nyíl utcán). Az mindenképpen örvendetes, hogy gyorsan és első ránézésre megfelelő minőségben nagy felületen újultak meg a Debrecenen keresztülvezető főútvonalak, amiért elismerés illeti a Közútkezelőt, de nem vagyok teljesen elégedett. A 33-as úton 3 olyan helyen nem sikerült új aszfaltot elhelyezni, ami pedig szinte könyörög érte.

Az egyik a városból kifelé tartvaa Füredi úton a Laktanya előtti külső sáv a Csigekert utcai kereszteződés előtt, ahol a csatornafedelek brutálisan kiállnak, nem beszélve az összevissza foldozott nyomvályús aszfaltról.

A másik szintén a Füredi úton, a Dózsa György úti kereszteződésnél a Bem tér felé haladva a Füredi út belső sávjában két egymás után elhelyezett, már évek óta jelentősen megsüllyedt fedél és körülötte a töredezett aszfalt.

A harmadik a Balmazújvárosi úti vasúti kereszteződés, melynek többször nekifutottak már, de eddig még egyszer sem sikerült tartósan felpúposodásállóra megcsinálni. Lehet, hogy a Bartók Béla úton alkalmazott betont kellene itt is alkalmazni.

Egy további jó kezdeményezés a Közútkezelőtől a Homokkerti felüljáró forgalmi rendjének megváltoztatása, remélhetőleg marad is így hosszú távon a kialakítás.

A 2-es villamos projekt nekem nagyon nyögvenyelősnek tűnik, nem látszik a lendület, mindenesetre egy újabb kis lépést figyelhetünk meg az ügyben. Ahogy a nyugati kiskörút kapcsán is csak lassan lendülnek mozgásba a dolgok.

A várva várt elkerülő út pedig szeptember végétől jelentős könnyebbséget hoz a város életébe, persze csak ha megint nem alakulnak kedvezőtlenül a körülmények. Hosszú távon pedig a sztrádahálózat Debrecen környékén tovább épülhet, legalábbis az, hogy „2013 és 2016 között megkezdik az M4-es autópálya építését, amely Debrecentől az országhatárig tart, megteremtve a kapcsolatot a leendő észak-erdélyi autópályákkal” ezt ígéri.

A Csigekert és Szabó Lőrinc utcák Debrecen legszebb, legápoltabb utcái közé tartoznak. Jó érzés végighajtani rajtuk, az ember pár pillanatra úgy érezheti, hogy nem is Közép-Európa keleti, inkább nyugati felén autózik.

Ebbe az idillbe most a közel lévő Dorottya utca mellett egy, a DKV-val kapcsolatos beruházás is kicsit belerondított. Azzal még semmi baj nincs alapvetően, hogy az egyre sűrűbben lakott területre, a vasút volt nyomvonalán a tömegközlekedés behatol. Remélhetőleg a Szabó Lőrinc utcán a tömegközlekedés megjelenése végre az oda nem való tankcsapda méretű fekvőrendőrök eltűnését is hozza majd, vagy legalábbis élhető méretűre csökkentését. Első blikkre ugyanis a buszok sanszosan fel fognak akadni a jelenlegieken.

Ennek a bejegyzésnek az apropóját azonban a "kiépítésre" került buszmegállók adják, melyek gyakorlatilag betonlapok ledobálását és homokkal történő megtámasztását jelentik. Igénytelen, teljesen ideiglenesnek ható kiépítésnek tűnik, ez nem illik az egyébként teljesen kulturáltan karbantartott városrészhez. A képek a Csigekert utcáról  magukért beszélnek, különösen a második:

Nagyon érdekes, hogy miközben eredetileg a Szabó Lőrincen is ugyanilyen kiépítést valósítottak meg pár napja, ma már itt kicsit igényesebben kialakított megállókkal lehetett találkozni. Azért a második képen itt is jól látszik, hogy szabályos megközelítésre leginkább a sáron keresztül van mód:

Azt, hogy a lehelyezett lapok és a padka között több centi szintkülönbség van, szerintem csak az olyan kötekedők, mint én veszik észre.

A Csigekert utcaival megegyező kivitelezést követett el a város a Nagyerdei körút és Kardos utca sarkán is. Erről a kereszteződésről már egy blogbejegyzés született, akkor többek közt a gyalogátkelőt hiányoltam a másik oldalon igényesen kiépített megállóval kapcsolatban. Nézzük meg a különbséget 3 fotón keresztül, ebből az első mutatja a Divinus oldalán lévőt:

Csak annyit kívánok, hogy ez a kiépítési minőség tényleg csak ideiglenes maradjon.

Pár nappal ezelőtt először mentem a Dorottya utcán a Kishegyesi út felé a csatornázás után "rendbetett" szakaszon. Kellemes délután, 2 hete rendbe rakott burkolat, simogató napfény, Debrecenben felüdülésként ható dombocska az útban...és akkor majdnem kiesett a fogtömésem. A délutáni napfény kellemesen leárnyékolta a képeken is látható kátyúhalmokat:

Előre elnézést kérek a primitív szóhasználatért, de ez a hozzáállás minősíthetetlen másképp. Rossz emlékű exminiszterelnökünknek ebben igaza volt: ez egy kurva ország. Magunk szarunk bele a közepébe annak, hogy normális, élhető viszonyokat teremtsünk magunknak.

Egy XX milliárdos beruházásba nem fért bele 5 lapátnyi aszfalt? Tudom, hogy PONT OTT, azon a helyen nem bontották fel az utat a beruházás kapcsán, de arra is emlékszem, hogy az önkormányzat nem felejtette el kommunikálni, hogy a Nyíl utca egyik oldala a Közútkezelő elutasítása miatt nem lett újraburkolva. Talán nem kellene magukat ilyen látványosan megcáfolni.

Mai rövid kis posztomban pozitív változásokról számolhatok be. Két újdonság is van a debreceni közlekedésben, mindkettő a 33-as főút baleseti gócpontjaihoz kapcsolódik.

Az első, hogy az M35 lehajtójánál lámpás kereszteződést épít ki a Közútkezelő. Ennek a blognak az első posztja foglalkozott ezzel a kereszteződéssel, én más megoldást javasoltam, ami nem járt volna sem ekkora költséggel, sem sebességkorlátozással. A megvalósításra kerülő kiépítés teljes mértékben meg fog egyezni a 35-ös útnál lévő kereszteződéssel, remélhetőleg az itt előforduló balesetek ezután megszűnnek.

A másik változtatás, ami itt a blogon szintén említve volt, hogy a Nyíl utcán a Bem tér felé haladva, a Hadházi út jelenleg veszélyes kereszteződésének 30-as korlátozása már a Damjanich utcánál elkezdődött, ezzel feleslegesen lassítva a forgalmat. Jelentem, ez a tábla lekerült, már csak a kereszteződés előtt 100 méterrel kell lelassítani. Üdvözlendő lépés, ami végre teljes mértékben elfogadható, tolerálható.

Már csak az utak takarítását lenne nagyon ideje elvégeznie a Közútkezelőnek, mert az állami kezelésben lévő utak továbbra is magukon viselik a tél nyomait.